Bár az alföldi szikesek algáinak kutatása több mint egy évszázados múltra tekint vissza, ezek a vizek még számos tudományos újdonságot rejtegetnek. Jelenlegi tudásunk szerint jelentős különbség van az ásványi lebegőanyagokban gazdag, zavaros (fehér) vizű szikes vízterek, valamint a lebegőanyagoktól többé-kevésbé mentes, oldott barna színű szerves (humin) anyagokban viszont gazdag vízterek algavilága között. A nem túlságosan zavaros, sárgásbarna vizű szikes tavakban változatos planktonikus algaegyüttesek találhatók, és rendszerint előfordul bennük a magasabb sótartalmat indikáló Chaetoceras muelleri kovamoszat is. A fehér vizű szikes tavak környezeti viszonyai szélsőségesebbek. Bennük sem a nitrogén, sem a foszfor nem limitálja az algák szaporodását és működését, vizük átlátszósága nagyon kicsi, az eufotikus vízmélység gyakran öt centiméternél is kisebb. Csak a legutóbbi időben derült ki, hogy ebben a szélsőséges környezetben is élnek algák, mégpedig tömegesen. Ezeket az algákat azonban közönséges fénymikroszkóppal nem lehet észrevenni, ugyanis rendkívül aprók, gömb vagy ovális alakú sejtjeik átmérője mindössze egy ezred milliméter. Ezeknek a bakteriális méretű, ún. pikoalgáknak olyan gazdag előfordulását, amely a hazai fehér vizű szikes tavakban tapasztalható, egyelőre a világ más tájairól nem közölték. Prokarióta vagy eukarióta sejtjeik észlelését a fluoreszcens mikroszkóp teszi lehetővé, amelyben élénkvörös színnel világítanak. Legújabban a kiskunsági szikesekből egy, a tudományra nézve új pikoméretű kékalgát és egy új zöldalganemzetséget is leírtak.
A tavasztól nyárig tartó vízszintapadás során egyre több fényhez jutnak az algák és a tíz centiméternél sekélyebb vízben már a fenéküledék felszínére is jut fény. Ez a nyári melegben akár 36–38 oC-ra is felmelegedő vízben gyakran vezet a fonalas kékalgák szőnyegének kialakulásához a tófenéken. Példának okáért 2002-ben a Kelemen-szék fenekének egyharmadát vastagon beborította egy fonalas nitrogénkötő cianobaktérium, a Nodularia willei, amely a trópusi, szubtrópusi területek félsós vizeiből ismert alga. A vízoszlop fényszegény környezetével függ össze az a jelenség, hogy szélcsendes nyári időben a vízfelszínen úszó algaréteg (neuszton) képződik. Ezeknek a speciális életmódú algáknak jellegzetes képviselői a Nautococcus-fajok, amelyek Európában rendkívül ritka előfordulású zöldalgák, azonban az alföldi fehér vizű szikeseken közönségesek.