A szikes vizek környezetében a leglátványosabb élőlények talán a vízimadarak, amelyek anyagforgalmi szerepe is igen jelentős ebben az élettérben. Az őszi és tavaszi vízbőség időszakában a szikes tavak és puszták nagy felületű, sekély vizes élőhelyek szövevényével borítottak, akárcsak a nyári tundravidék felszíne. A Kárpát-medence viszonylatában ezért is jelentenek tradicionális vonuló- és pihenőhelyeket a nagy távolságra vonuló, részben a tundraövezetben költő vízimadarak tömegeinek.
A hazai vízimadarak közül a sekély, nyílt vizes élőhelyet igénylő fajok mindegyike előfordul a szikes vizeken, így a teljes fajlista megadásától e helyütt eltekintünk. Illusztrációként azonban közöljük a Felső-kiskunsági szikes tavak ramsari területen (Kis-rét, Büdös-szék, Zab-szék, Csaba-szék, Fehér-szék, Kelemen-szék és Böddi-szék) 1975 és 2000 között bizonyítottan előfordult fajok jegyzékét és állományadatait.
A faj- és egyedszámot tekintve általánosságban a legjelentősebb csoportokat a lúdalakúak (Anseriformes) és a lilealakúak (Charadriiformes) különböző fajai alkotják a szikes vizeken.
A lúdalakúak legtöbb faja és a daru (Grus grus) számára a szikes tavak fontos pihenő- és éjszakázóterületek, ezért tápanyagbevitelük meghatározó a szikesek anyagforgalmában. A ludak közül a vörös könyves vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) és kis lilik (Anser erythropus) hazai előfordulása kimondottan a szikes élőhelyekhez kötődik. A növényi és állati táplálékot egyaránt fogyasztó, tömegesen átvonuló vadrécék közül a csörgő réce (Anas crecca), a böjti réce (Anas querquedula), a fütyülő réce (Anas penelope) és a nyílfarkú réce (Anas acuta) kötődik kifejezetten a sekély, nyílt vizekhez. Jellemző fészkelő a kanalas réce (Anas clypeata), amely kanál alakú csőrével szűri ki a bőséges planktontáplálékot a szikes vizekből. Hasonlóan, a vizet átszűrve táplálkozik a gulipán (Recurvirostra avosetta) és az íbiszfélék (Threskiornithidae) közé tartozó kanalasgém (Platalea leucorodia) is.
Egyes tavak szigetein nagy telepekben költ a dankasirály (Larus ridibundus), közöttük kisebb számban a küszvágó csér (Sterna hirundo) is megtalálható. A szikes mocsarakban és az időszakos pusztai vizek vízi növényzetében fészkel a fattyúszerkő (Chlidonias hybrida) és a fehérszárnyú szerkő (Chlidonias leucopterus).
A kopár partvonalú, sekély vizű szikes tavak gerinctelen-életközössége fontos tápláléka a partimadaraknak is. A gyakori, jellemző átvonuló fajok közé tartozik a pajzsoscankó (Philomachus pugnax), a nagy póling (Numenius arquata), a kis póling (Numenius phaeopus), az aranylile (Pluvialis apricaria), a réti cankó (Tringa glareola), a havasi partfutó (Calidris alpina) és az apró partfutó (Calidris minuta).A nagy póling szórványosan fészkel is a szikes mocsárréteken.
Szintén előfordul szikeseinken az Európa-szerte megritkult, keleti elterjedésű tavi cankó (Tringa stagnatilis), amely egykor fészkelt is hazánkban. A Dél-Alföld és Tiszántúl szikes tavai nem is olyan régen ismert vonulóhelyei voltak a napjainkra világszerte veszélyeztetett, kipusztulófélben lévő vékonycsőrű pólingnak (Numenius tenuirostris).
Egyes, európai viszonylatban jellegzetesen tengermelléki elterjedésű fajok szigetszerű populációi is fészkelnek szikes tavainkon. A gulipán mellett idesorolható a széki lile (Charadrius alexandrinus) és a gólyatöcs (Himantopus himantopus).
Gyakori fészkelő a bíbic (Vanellus vanellus), a piroslábú cankó (Tringa totanus), valamint a szikes réteken a nagy goda (Limosa limosa) is. A szikes tavak és puszták környezetében jellegzetes fészkelő az erősen megfogyatkozott széki csér (Glareola pratincola), ritkábban a feketeszárnyú székicsér (Glareola nordmanni).
A szikes tavak tágabb környezetében, a vakszikes, szikpadkás élőhelyekhez kötődően fészkel az ugartyúk (Burhinus oedicnemus), valamint a Hortobágyon korábban ezeken az élőhelyeken költött a sziki pacsirta (Callandrella brachydactyla) is. A hortobágyi szikes mocsarak és mocsárrétek szórványos fészkelője az északkeleti elterjedésű csíkosfejű nádiposzáta (Achrocephalus paludicola).